Ma mintha végtelen lebegés lenne a nap.
Először csak vitt a sodrás, felültem az áradat hátára és játszottam a tajtékos habokkal.
Aztán volt egy kis árral szemben úszás is, leülő gondoljuk át, hogy végül is mit is, utána pedig már csak az önmegadott lebegés…
…ami még a csontból is kiszívja az energiát…
Ideje lepihenni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: