Ma

Ma mintha végtelen lebegés lenne a nap.

Először csak vitt a sodrás, felültem az áradat hátára és játszottam a tajtékos habokkal.

Aztán volt egy kis árral szemben úszás is, leülő gondoljuk át, hogy végül is mit is, utána pedig már csak az önmegadott lebegés…

…ami még a csontból is kiszívja az energiát…

Ideje lepihenni.

Címkék: , ,
Tovább a blogra »