Ha más nevez el, másnak, mint ami vagy, s ezen szólítanak, elfogadod nevednek, eggyé válsz vele, az igazi név feledésbe merül, s mivel az a valódi lényeged, ha eltagadod, utadat is eltagadod, az új név, új lényeg, új út szerint fogsz járni.
Elnevezni, így szólítani, s ekként használni.
Míg ő maga is azonosul vele.
Így lehet hatalmat venni más fölött.
Ez embereken működhet (működik) ideig-óráig (egy életen át), mert rendelkezünk tudattal, akarattal, megvezethetőek vagyunk naivságunk, vagy gyarlóságunk, félelmeink, vagy megengedő szeretetünk által, de állatokon, természeti jelenségeken, tárgyakon nemigen működik. Illetve: idővel.
Idővel a széknek nevezett ágy kanapévá, fotellá, majd valóban székké alakul, akár évek alatt, szorgos kezeink apránkénti munkája által. Idővel a vad farkas betehető a retikülbe, hogy gazdija hónaljából szemlélje a világot. És ha ezt nem egy héten belül tesszük meg, hanem pár évszázad elteltével: még életben is maradunk.
Ám hiába tagadjuk egy tornádó közeledtét, ha nem bújunk el hamar, meg is halhatunk akár.
Minden dolog olyan, amilyen: nincs rossz, vagy jó.
Hogyan lehetne szörnyeteg, rossz-gonosz bármi is, ami teremtett? Isten teremtése ő maga, így Isten minden. Nincs rossz, csak más. S ha ismerjük a dolgok, a megnyilvánulási forma természetét, s képesek vagyunk időben dönteni saját sorsunkról, bántódás minket soha nem érhet.
A valódi nevem kimondása nekem ad hatalmat. Eszembe juttatja, ki vagyok, miért jöttem, energiával tölt fel, mutatja a következő lépést. Legbelső magomat mozdítja meg, szárba szökkenti, virágba borul tőle.
Bizsereg minden egyes sejtem tőle.
Igazi neved birtoklása önmagad felett ad hatalmat, más igaz nevének birtoklásával pedig azt emlékeztetheted valójára, akié – amennyiben érett rá, hogy ezt meghallja.
Ezért sem tudod megmondani másnak valós nevét: ha nem ő ismeri fel magát az adott hangsorban, magára veheti, de jelentése nem lesz. Bármilyen szép is egy menyasszonyi ruha, ha csak magányosan disznókat etetünk benne, vagy mosogatunk, inkább gátol, ellenben házasodni lehet otthonkában is, ha kiragyog a bőrön át a szív, annál nincs szebb soha. A kettő együtt pedig…
Ereje a névnek úgy van, ha szívből születik, ha minden porcika érzi, s ha a hangsor maga a lényeg.
Isten vagyok.
Mindannyian Isten vagyunk.
A tévképzet nem ez, hanem az, ha nem tudod, hogyan.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: