1.0A nő másik arcahttps://tisztafarkaska.cafeblog.huTiszta Farkaskahttps://tisztafarkaska.cafeblog.hu/author/tiszta_farkaska/<p>   Nem is tudom, hogy hol kezdjem, ez is leginkább egy ilyen se füle, se farka monológ lenne.<br />A világképem része ez is. Persze, melyik gondolatom nem rólam szól, mi <em>nem</em> a világképem része?</p> <p>   Nagyjából arról van szó, hogy nem kizáró. Hanem inkább befoglaló.<br />Szóval, hogy látom, hallom, ahogyan mások meghatározzák magukat (viszonyítani mindig kell, mert másokhoz képest van perspektívája a létezésemnek - mármint magamhoz képest létezem, úgy létezem, ahogy, a magam tökéletességében, és mivel csak én vagyok, ezért nincs is értelme bármit leírni, mert a befogadó is csak én lennék, én meg tudom, hogy miről van szó. :'D Jó, mi? Vissza a témához:), és azt mondják, hogy ez nem én vagyok, ezt elutasítom, ez nem kell nekem. Minden ellen harcolok, ami nem én vagyok, amiben nem találom meg önmagam.<br />   És ilyenkor lehet harcolni, ellenállni, valami elleninek meghatározni magam, s kiállni mindennel, ami ennek szembemegy. Illetve nem megy szembe semmi, csak én állok eléjük. Az útjukba.<br />   Csakazértis.<br />   Na ez az elutasítás.<br />Ezt én nem. Jól elutasítom. (Nem, csak viccelek, de még visszatérek rá komolyabban.)</p> <p>   Meg aztán van az a leíró verzió, amikor valaki nagyon beleélős.<br />Nagyon megtalálja magát valamiben, vagy csak az adott dolog népszerűsége - vagy népszerűtlensége (ami valójában inkább a többi ellen-állás), a hangulat, ami körülveszi, a vezető kisugárzása, vagy akármi annyira megfogja, hogy teljesen rabul ejtődik, és azt mondja, hogy ez én vagyok.<br />   Így, egy az egyben: Ez. Én. Vagyok.<br />   Nem gondolva azzal, hogy ő nem csupán egy eszmerendszer. Nem csupán EGY eszmerendszer. Nem csupán egy ESZMERENDSZER.<br />   Lehet, kérem próbálkozni vele, hogy leírom magam egy - más, vagy mások által - előre kitalált eszmerendszerrel, akár a sajátommal is, de az emberi elme vajmi kevés ahhoz, hogy azt a rendszert csak így leírja, ami őt magát - és még hajj, de mennyivel többet is magába foglal, akármilyen részletes legyen is.<br />   Valami mindig kimarad.<br />Utána lehet nézni. Vagy csinálni egyet. Ha sikerül, arra kíváncsi lennék.</p> <p>   Hogy ez sem, de igazából az sem.<br />Ami amúgy ugyanaz, csak mindig máshol van a hangsúly.<br />Vagy az ellenálláson, vagy a bennefoglaláson.<br />Vagy a harcon, vagy az eggyé váláson.<br />   Én valahogy úgy képzelem el saját magamat, mint egy békés entitás, Isten egy olyan megnyilvánulása, nézőpontja, aki sem nem elpusztítani nem akarja a többi nézőpontot, sem nem teljesen beleolvadni egy másik pontba.<br />   Persze, ki tudom mondani, hogy bizonyos dolgok nem én vagyok, és nem is akarok az lenni, például: nem vagyok férfi, nem vagyok egy fa, nem vagyok könyvelő stb. Fontosak a határok, különben nem lehetnék külön. De nem fogok azért valami ellen harcolni, mert nem értek vele egyet.<br />   És vannak olyan nézőpontok, melyek kiváltképp tetszenek, s ideig-óráig fel is tudom venni őket teljesen. De mindig van olyan részlet, ami nem én vagyok.<br />   Megtalálni azt a pontot, ahol én vagyok.<br />Nem valami ellen, nem valami másaként, hanem csak - én vagyok.</p> <p>   Abban, ami ellen harcolnék: megtalálni azt, amivel egyet értek; abban, amibe beleolvadnék: megtalálni azt, amivel nem.<br />S minél több helyen, dologban, szituációban, személyben, entitásban találom meg önmagam, hozzá tudom illeszteni egy megfelelő részemet, annál jobban érzem a helyem a világban, teljesnek a világot - és végül is: teljesnek önmagam.<br />   Elkülönülve mindentől, minden én vagyok.<br />A rendszer része, de egy egyedi nézőpont.</p>rich